Segítettünk...

Egyesületünk éveken át segített az úzvölgyi lakosoknak hétköznapi gondjaik megoldásában, nehézségeik leküzdésében. Sokszor elég volt egy-egy kenyér némi élelem, sokszor szállítottuk őket ki-be a völgybe, néha meg csak úgy meglátogattuk őket. Ma már csak egy embernek segíthetünk..

Egyesületünk éveken át segített az úzvölgyi lakosoknak hétköznapi gondjaik megoldásában, nehézségeik leküzdésében. Sokszor elég volt egy-egy kenyér némi élelem, sokszor szállítottuk őket ki-be a völgybe, néha meg csak úgy meglátogattuk őket. Ma már csak egy embernek segíthetünk... A többinek a "néhaiaknak" a szomorú végtisztesség megadásában vállalt egyesületünk szerepet. Nagyon a végét járjuk... Eltűnőben egy korszak... És hiába pislogunk "okosan", fejtegetjük a miértet és tesszük hozzá azt, hogy de... És, hogy mi a legszörnyűbb? Hogy azokon túl, akik tehettek volna bármit is és nem tettek hanem cinkosan lapítottak, sunyin gyártottak elméleteket, a nagy többség fel sem fogja, hogy mi is történik! Hogy mi székelyek nem jutunk erre a sorsra? Álljon itt a kegyetlen statisztika: 2014. első félévében temetés Szentmártonban 22, keresztelő 7! És ebből 4 nem az idén született... Miről beszélünk??? -